chucky

Vidéken van aki szeret lakni és van aki nem. De annyi biztos, hogy megvan a maga varázsa annak, ha valaki egy olyan kis faluban nő fel, mint Felsőszölnök, ami nem mellesleg Magyarország legnyugatibb pontja. Tele szokásokkal és népszokásokkal és kis mérete ellenére rengeteg programmal. A falu Szlovénia mellett található így szinte mindenki beszél vendül (szlovén nyelv egyik fajtája), az "igazi öregek", mint az Én nagyszüleim szinte csak vendül beszéltek, a szüleim is és a fiatalok jó része is beszéli a nyelvet. 

Néptánccsoportjuk már 30 éve énekkaruk is több éve alakult meg és a környező településeken és Szlovéniában is elismerik Őket. Folyamatosan bővülnek a falu fiatal tagjaival, így még  remélhetőleg  sok éven át érhetnek el további sikereket a versenyeken és fellépéseken. Még együttes is van a faluban akik jó pár helyen felléptek már. 

Az iskola is szívén viseli, hogy megismertesse a gyerekekkel a népszokásokat és szlovén nyelvet is tanítanak.

Falunapok amelyek rengeteg programot tartalmaznak, farsangi bálok, Rönkhúzás, Hármashatárkő-túra a falu életének évente szerves részét képezik.

Mikuláskor a Télapó mellett nem a szokványos krampuszokat láthatjuk, hanem kicsit ijesztő álarcot öltő jelmezbe bújt krampuszokat akik  időjárástól függetlenül minden évben meglátogatják a gyerekeket ajándékokkal teli zsákjukkal. Bár a krampuszok sok gyereknek ijesztőek, a télapó kedves hangja mindig megnyugtatja Őket. 

Tavasztól-öszig traktorok hangja zenél a faluban hisz sokan művelnek itt földet. Termsztenek búzát, krumplit....stb. vagy csak  saját célra művelik mezőiket nem kevés munkával. A földművelés itt tényleg megszokás, hisz sok család generációk óta foglalkozik ezzel, csak úgy mint az állattartással. Anyukám még házi tejet vett minden este a szomszédtól aminek párja nincs sehol.

Kedvenc programom a minden évben megtartott Nagyszombati Tűz. Húsvétkor a falu tagjainak egy része hatalmas tűzet rak "ágyukkal lövöldöznek" melyekbe karbitot és vizet töltenek és nagyon jól érzik magukat. Magyarországból és a szomszédos országokból is jönnek erre az eseményre. Ha valaki egyszer megteheti, hogy eljöjjön egy ilyen eseményre semmiképp ne hagyja ki hisz tényleg örök emlék marad hacsak az illető nem ivott túl sokat. :)

Minden nyáron jó szokás volt nálunk is a gombaszedés. Hajnalban keltünk a szüleimmel és nekivágtunk az erdőnek jó pár kg vargánya és nyulica (rókagomba) reményében. Ha sok volt az mindig öröm volt, természetesen itthonra is maradt hisz a saját magad szedett gomba ízének párja nincs, kivéve ha mérgezőt szedtél, de szerencsére ilyen sosem történt.

Mint minden faluban itt is van kocsma nem is egy, ahol este az emberek megvitathatják a "fontosabbnál-fontosabb" dolgokat pár pohár sör és fröccs mellett.

Egy szó, mint száz ha vidékre akarsz menni ne hagyd ki Felsőszölnököt, hisz itt tényleg hamisítatlan igazi zöldellő mező, erdő rét vár rád. Szó szerint friss levegőt szívhatsz. Az erdőt járva láthatsz szarvast, őzet, rókát, vaddisznót, gombára vadászó embereket....stb. Részt vehetsz a falu programjain. Láthatsz régi szokásokat, hagyományokat. Igazi isteni házi kaját is ehetsz. Nézhetsz a kocsmában a semmin vérre menő vitákat folytató embereket. Vagy ha csak ynugalomra vágysz elterülsz a napon egy réten és gyönyörködsz a kilátásban ami biztos magával ragad. Én sajnos már elköltöztem jó ideje, de a hely ma is olyan szép, mint akkor mikor felnőttem ott és az emberek nagy része ugyanolyan szívélyes és kedves, mindenkivel. Kellemes csalódást lehet azoknak akik nem rajonganak a vidékért.

(Képforrás: http://felsoszolnok.blog.hu)

Úgy gondolom azt mindenki nevében kijelenthetem, hogy soha nem jó ha alkoholista él a családban. Ennél rosszabb talán csak az ha az illető zugivó. Az Én Bátyám 3 évvel ezelőtt még az volt, együtt laktunk, mert annyira lecsúszott, hogy az albérletét is képtelen volt fenntartani. Sokáig ki sem derült a probléma csak akkor amikor már késő volt.

A folyamat legnehezebb része az, hogy szembesítenünk kellett vele, hogy Ő beteg és segítségre van szüksége. Ami ezt mégjobban megnehezítette az az, hogy nekem itt volt mellette a munka, kapcsolat miközben Neki is próbálok segíteni.

Igyekeztünk összefogni a családdal, hogy minél könyebben túljussunk ezen, de nem ment egyszerűen, maga a felismerés számára oly  nehezen ment, hogy kezdtünk lassan kiégni, az állandó ital utáni hajkurászás, kutakodás és a bizalom teljes hiánya felé mégjobban megnehezítette mindenkinek. Volt egy 40 éves úgynevezett barátnője aki szintúgy nem vetette meg az alkoholt. És ha itthon nem is tudott inni nála megkapta az adagját. Függő volt, de nem volt hajlandó ezt belátni. Próbáltuk megkeresni az okot, hogy vajon egy 23 éves fiú miért jut el odáig, hogy ezt tegye.  Kiásni a gödörből pedig fél év után is lehetetlennek tűnt.

Drasztikus lépésre szántuk el magunkat. A 40 éves hölgyményt szó szerint lefizettük, hogy többet ne találkozzon a tesómmal. Másképp nem ment, aztán igyekeztünk minél nagyobb kontroll alá venni Őt, vittük-hoztuk az új munkahelyről, úgy bántunk Vele mint egy gyerekkel, folyamatos ellenőrizgetések, táskakutatás és még boltba sem engedtük egyedül. Börtönőrnek éreztük magunkat mindannyian és hatalmas lekiismeretfurdalásom volt amiért ezt teszem Vele, de próbáltam magam is meggyőzni, hogy így lesz a legjobb mindenkinek.

Olyan 2 hónap elteltével úgy tünt, hogy lassan, de biztosan haladunk előre. Szereztem neki egy pszichológust akivel elég jól haladt és meg is értették egymást. De nem ment minden simán a bizalom egy olyan dolog ami nehezen szerezhető vissza, ezt a tesóm is érezte. Hiába bizonyította napról-napra, hónapról-hónapra, hogy megváltozott mindig bennem volt a kátely, hogy valóban sikerült – e neki. Titokban mindig figyeltem kutakodtam és sose vittem haza semilyen alkoholt nehogy elcsábuljon esetleg.

Érezte, hogy nem bízunk bennem hogy mindig résen vagyunk, nem e iszik ismét, pont ezért óvatos volt. És bekövetkezett, egyik reggel nagyon részegen olyan állapotban jött meg, hogy nem bírtam már. Sírva üvöltöttem Vele, hogy miért teszi ezt, hogy nem látja mi lett Vele, hogy mit tesz ezzel velünk is????!!!!! De nem érdekelte már. A hölgyemény ismét megjelent és elmondta, hogy mit tettünk, hogy fizettünk neki, hogy békén hagyja. Azt mondta gyűlöl és, hogy egy gerinctelen féreg vagyok amiért a háta mögött ilyet mertem tenni. Az ellenségeinek tekintet minket.

 A jó kezdet után egy olyan szintre jutott ahonnan sem a családja se senki nem bírtam már kihúzni.

Próbáltuk nem feladni, elvonók minden ami egy kicsi reményt is adott a sikerre azt megpróbáltuk.  De már nem akarta, hogy segítsünk.....Anyám összeroppant teljesen, nem tudtam, hogy vajon ő meddig fogja elviselni. És én sem tudtam.

De aztán a sors kegyetlen  pontot rakott a végére, közel egy év kínlódás után, egy balesetben szörnyethalt. Sajnos ittas is volt. Végül az alkohol ami ellen annyi ideig küzdöttünk elvitte magával örökre.  Nem volt tovább. Ott abban a pillanatban mindenki megtört. Hogy történhetett? - kérdezgettük mindannyian és nem értettük.  Én magamat okolom mind a mai napig, hogy talán ha kitartóbb lettem volna, ha erélyesebb akkor nem végződik így és még mindig köztünk lenne. Ha nem folyamodok ilyen aljas módszerhez ha nem „szúrom hátba” talán akkor nem így végződik. Vajon hol van az a határ ameddig  elmehetünk, hogy segítsünk azon akit szereünkt akinek fontos az élete számunkra?? Meddig teszünk vele jót és mikor ártunk??? Nem tudom. Úgy gondolom a határ elég vékony és nem mindig lehet tudni, hogy átléptük.  

Nem telik el úgy nap, hogy nem gondolnék rá és nem érezném a hiányát. Akármilyen is volt hiányzik mindannyiunknak és remélem egy nap megbékülök majd és talán Ő is megbocsájt Nekem odaát.

Nyugodj Békében Bátyus! :'(