chucky

Úgy gondolom azt mindenki nevében kijelenthetem, hogy soha nem jó ha alkoholista él a családban. Ennél rosszabb talán csak az ha az illető zugivó. Az Én Bátyám 3 évvel ezelőtt még az volt, együtt laktunk, mert annyira lecsúszott, hogy az albérletét is képtelen volt fenntartani. Sokáig ki sem derült a probléma csak akkor amikor már késő volt.

A folyamat legnehezebb része az, hogy szembesítenünk kellett vele, hogy Ő beteg és segítségre van szüksége. Ami ezt mégjobban megnehezítette az az, hogy nekem itt volt mellette a munka, kapcsolat miközben Neki is próbálok segíteni.

Igyekeztünk összefogni a családdal, hogy minél könyebben túljussunk ezen, de nem ment egyszerűen, maga a felismerés számára oly  nehezen ment, hogy kezdtünk lassan kiégni, az állandó ital utáni hajkurászás, kutakodás és a bizalom teljes hiánya felé mégjobban megnehezítette mindenkinek. Volt egy 40 éves úgynevezett barátnője aki szintúgy nem vetette meg az alkoholt. És ha itthon nem is tudott inni nála megkapta az adagját. Függő volt, de nem volt hajlandó ezt belátni. Próbáltuk megkeresni az okot, hogy vajon egy 23 éves fiú miért jut el odáig, hogy ezt tegye.  Kiásni a gödörből pedig fél év után is lehetetlennek tűnt.

Drasztikus lépésre szántuk el magunkat. A 40 éves hölgyményt szó szerint lefizettük, hogy többet ne találkozzon a tesómmal. Másképp nem ment, aztán igyekeztünk minél nagyobb kontroll alá venni Őt, vittük-hoztuk az új munkahelyről, úgy bántunk Vele mint egy gyerekkel, folyamatos ellenőrizgetések, táskakutatás és még boltba sem engedtük egyedül. Börtönőrnek éreztük magunkat mindannyian és hatalmas lekiismeretfurdalásom volt amiért ezt teszem Vele, de próbáltam magam is meggyőzni, hogy így lesz a legjobb mindenkinek.

Olyan 2 hónap elteltével úgy tünt, hogy lassan, de biztosan haladunk előre. Szereztem neki egy pszichológust akivel elég jól haladt és meg is értették egymást. De nem ment minden simán a bizalom egy olyan dolog ami nehezen szerezhető vissza, ezt a tesóm is érezte. Hiába bizonyította napról-napra, hónapról-hónapra, hogy megváltozott mindig bennem volt a kátely, hogy valóban sikerült – e neki. Titokban mindig figyeltem kutakodtam és sose vittem haza semilyen alkoholt nehogy elcsábuljon esetleg.

Érezte, hogy nem bízunk bennem hogy mindig résen vagyunk, nem e iszik ismét, pont ezért óvatos volt. És bekövetkezett, egyik reggel nagyon részegen olyan állapotban jött meg, hogy nem bírtam már. Sírva üvöltöttem Vele, hogy miért teszi ezt, hogy nem látja mi lett Vele, hogy mit tesz ezzel velünk is????!!!!! De nem érdekelte már. A hölgyemény ismét megjelent és elmondta, hogy mit tettünk, hogy fizettünk neki, hogy békén hagyja. Azt mondta gyűlöl és, hogy egy gerinctelen féreg vagyok amiért a háta mögött ilyet mertem tenni. Az ellenségeinek tekintet minket.

 A jó kezdet után egy olyan szintre jutott ahonnan sem a családja se senki nem bírtam már kihúzni.

Próbáltuk nem feladni, elvonók minden ami egy kicsi reményt is adott a sikerre azt megpróbáltuk.  De már nem akarta, hogy segítsünk.....Anyám összeroppant teljesen, nem tudtam, hogy vajon ő meddig fogja elviselni. És én sem tudtam.

De aztán a sors kegyetlen  pontot rakott a végére, közel egy év kínlódás után, egy balesetben szörnyethalt. Sajnos ittas is volt. Végül az alkohol ami ellen annyi ideig küzdöttünk elvitte magával örökre.  Nem volt tovább. Ott abban a pillanatban mindenki megtört. Hogy történhetett? - kérdezgettük mindannyian és nem értettük.  Én magamat okolom mind a mai napig, hogy talán ha kitartóbb lettem volna, ha erélyesebb akkor nem végződik így és még mindig köztünk lenne. Ha nem folyamodok ilyen aljas módszerhez ha nem „szúrom hátba” talán akkor nem így végződik. Vajon hol van az a határ ameddig  elmehetünk, hogy segítsünk azon akit szereünkt akinek fontos az élete számunkra?? Meddig teszünk vele jót és mikor ártunk??? Nem tudom. Úgy gondolom a határ elég vékony és nem mindig lehet tudni, hogy átléptük.  

Nem telik el úgy nap, hogy nem gondolnék rá és nem érezném a hiányát. Akármilyen is volt hiányzik mindannyiunknak és remélem egy nap megbékülök majd és talán Ő is megbocsájt Nekem odaát.

Nyugodj Békében Bátyus! :'(