chucky

Munkám során rengeteg féle stílusú, koru és beállítottságú emberrel találkozom nap, mint nap. Harapások, verekedések, részeg emberkék mindennapos szerepet játszanak a munkám során. Vannak vicces esetek amit még mi sem bírunk ki nevetés nélkül, van, hogy nagyon komoly a beteg állapota és nincs idő elkalandozni, és van, hogy a beteg idő elött lelép és a kórházban bolyong, mert eltévedt.

Ápolónőként  mindig meg kell őriznem a lojalitást az emberek iránt. Az előítélet olyan luxus amit nem engedhetek meg magamnak, hisz minden élet egyaránt értékes. Azonban nagyon sok esetben van olyan, hogy jó pár ember kiveri a bíztosítékot. A sürgősségi az a hely ahol mindenki szeretne gyorsan végezni, szeretné ha mihamarabb ellátnák, hogy hazamehessen, de mint azt sokan tudjuk ez sajnos még nem megy így Magyarországon.

Ennek tudatában is vannak olyan emberek akik nem értik meg azt a szót, hogy nagyon sajnálom, kérem legyen türelemmel, először a sürgősebb eseteket kell ellátnunk. Egyesek azt hiszik magukról, hogy ők előrébbvalóak mindenkinél, érdekes mód általában a komolyabb sérüléssel a rendelkezők a higgadtak. Szerencsére a betegek többsége türelmes és megértő hisz tudják, hogy erről ne mi tehetünk. Nem azt mondom ezzel, hogy egyik beteg többet ér a másiknál, de van egy sorrend amely nem véletlenül alakul ki, hisz van aki nagyon komoly problémákkal érkezik és van aki nem. Ettől függetlenül minden beteg ugyanolyan fontos és megérdemli a tisztes ellátást. Beteg és beteg közt is van különbség, és minél nagyobb a tömeg annál nagyobb feszültség ezt még tetézni szokta ha a hőség is jelen van. Vannak időszakok amikor különösen változatos a forgalom. Több olyan eset is van amely emlékezetes számomra, ebből szeretnék most egyet kiemelni. Az anonimitás érdekében szeretném jelezni, hogy a neveket megváltoztattam.

Tavalyi év nyarán szokásos munkanap telt úgy-ahogy. Törések, zúzodások, forrázások vártak a sorukra. Aztán jött egy úriember akit elmondása szerint megharapott egy kutya a kezén. A sérülés nem volt komoly,felületes volt, így várhatott. Egy jól öltözött úriember volt akit a barátnője yorkija harapott meg. Ezek a yorkik nagy vérebek lehetnek, gondoltam. Oltási könyve a kutyának megvolt, a sérülés nem volt komoly így várakoznia kellett. Tipikus türelmetlen "ki ha én nem" stílusával 25 perc várakozás után türelmetlen kopogásba kezdett, hogy ugyan már meddig kell itt várakoznia. Ő erre nem ér rá. Ez mondhatni mindennapos. Türelem és kedvesség a mi szakmánkban nagy erény. Pár kedves mosoly és kérem legyen türelemmel után már az ember mosolya sem olyan őszinte. Ráadásul idegeskedésével a többi beteget is zavarta. 

Ekkor hozta be a mentő Pista bácsit. Egy 75 éves tüneményes idős bácsikát aki elesett az utcán a bicikléjével. Nagyon kedves végtelen türelmű aranyos bácsika aki nem nagyon akarta, hogy megvizsgálják. Szeretett volna hazamenni, hogy ugyan neki nincs semmi baja. Nagyon komoly arckifejezéssel közölte velünk, hogy neki még rengeteg dolga van, mert indulni fog az elnökválasztáson és ez sok munkával jár. Egy pillanatra kikerekedtek a szemeim, de gyorsan vissza is húztam őket és közöltem vele, hogy tudom, hogy stresszes időszak lehet ez, de biztos vagyok benne, hogy be fogja tudni pótolni a teendőit ha itt végzet. A hozzátartozókat időközben elértük akik tájékozattak minket, hogy Pista bácsi sajnos már nincs tisztában sok mindennel, el-el kalandozik, az orvoskért és a kórházért nem rajong (de hát ki rajong érte), de amint tudnak bejönnek. Mivel egyenlőre nem nagyon szerette volna, hogy megvizsgáljuk így kis tolókocsijában várakozó állásba tettük, hogy megnyugodhasson. Odakint beszédbe elegyedett másokkal és mindenkit megmosolyogtatott. Eközbe a yorki sérült úriember fel volt háborodva, hogy nem vele foglalkozunk még mindig, hanem egy idős emberrel akinek az ő véleménye szerint már úgyis mindegy.

Na ez volt az a pont ami kiverte a bíztosítékot. Közöltem vele, hogy lehet, hogy ő idős, de elhiheti nekem, hogy ez az idős úriember megérdemli a figyelmet, mert kedves,  és sérülései ellenére  tudja mi az a tisztelet. Egy megvető pillantás kíséretében közölte velem, hogy ha így folytatom holnapra ne csodálkozzak ha nem lesz munkám. Gondoltam jól van, remélem veled is így bánnak majd az életed során. Pista bácsi kedvesen odasúgta nekem, hogy "ne aggódjon kedves ha nyerek adok magának munkát". Elolvadt a szívem ettől az egy mondattól. Imádom az ilyen kedves idős embereket, annyira végtelenül kedvesek és aranyosak, hogy az valami hihetetlen a mai világban. 

Ennek ellenére nem engedte még mindig, hogy megvizsgáljuk. "kedvesem, én jól vagyok, foglalkozzon csak a többiekkel." Ejnye, Pista bácsi mondtam neki, hát most maga a soros ha végezni akar. Látszott rajta, hogy fél. Ekkor meggyőztem őt, hogy ha most hajlandó bejönni velem, és engedi, hogy  megvizsgáljuk, én, az itt ülő betegek és a kórház egész személyzete Önre fog szavazni. A többi beteg ezt hallva lelkesen bólogatott, hogy bizony így lesz. Elmosolyodott kedvesen és mondta, hogy akkor menjünk. Miközben bementünk a vizsgálóba, közölte, hogy annak a férfinak a szavazata nem kell aki magácskával kiabált. Mindenki elmosolyodott ezen, és ha csak egy pillanatra is de "yorki uraság" elszégyellte magát.

Pista bácsinak szerencsére nem volt komoly baja, pár kisebb zúzodás és egy csuklótöréssel megúszta a kalandot. A családja is megérkezett akik megköszönték a kedvességünket, ami igazán nem esett nehezünkre. Hazavitték Pista bácsit, akivel azóta jópárszor találkoztam, szerencsére elmeállapota ellenére, jó egészségben van, és előjött a Don Juan énje is, mert mint kiderült udvarolni is nagyon szeret. Igazán huncut kis öregember a maga módján, minden ápolót az ujja köré csavar.

A yorkis sérült kapott egy kötést, ha már "türelmesen" kivárta a sorát. Tetanuszra nem volt szükség, pedig egy kicsit elégtétel lett volna a viselkedéséért és a modoráért. Vele azóta nem találkoztam, és még a munkám is megvan, amit nagyon szeretek, mert rengeteg érdekes embert ismerhetek meg, és sok érdekes esettel találkozhatok.

De nálam Pista bácsi a nyerő bárki, bármit mond.